A craniosacral reflexológia kidolgozója Dr. Martine Faure-Alderson, aki az oszteopátia, a craniosacralis terápia és a reflexológia szemléletét kapcsolta össze önálló módszerré. Munkájában kiemelt figyelmet fordított a testi, érzelmi és mentális tapasztalatok összefüggéseire. Több évtizedes gyakorlati és oktatói tevékenysége során fokozatosan alakította ki a módszer fogásait és protokolljait. Szemléletének továbbadására 2010-ben Londonban megalapította a CSRI Academy of Excellence intézményét, amely a craniosacral reflexológia oktatását és gyakorlóinak szakmai támogatását szolgálja.
A craniosacral reflexológia finom érintésekre, tudatos jelenlétre és a test egészét szem előtt tartó megközelítésre épülő kiegészítő módszer. A reflexológia szemléletét a craniosacralis megközelítés elemeivel kapcsolja össze, elsősorban a lábon, egyes irányzatokban a kézen végzett munkán keresztül. A foglalkozások középpontjában a nyugodt környezet, az egyénre hangolt érintés és a testi érzetek figyelmes követése áll. A módszer megismeréséhez érdemes áttekinteni elméleti hátterét, gyakorlati szemléletét és alkalmazásának határait.A „craniosacral” elnevezés a koponyára és a keresztcsontra utal.
A craniosacralis szemlélet az agyat és a gerincvelőt körülvevő hártyákhoz, valamint az agy-gerincvelői folyadékhoz kapcsolódó elképzelésekből indul ki. A craniosacral reflexológia ezeket az elképzeléseket a reflexológiai térképek rendszeréhez társítja. Gyakorlói bizonyos lábterületeket a fej, a gerinc és a keresztcsont megfelelőiként értelmeznek, és ezekkel dolgoznak. Ezek a megfeleltetések a módszer elméleti modelljéhez tartoznak; nem tekinthetők igazolt anatómiai kapcsolatoknak.
A craniosacral reflexológia megkülönböztetendő a közvetlenül a testen végzett craniosacralis terápiától. Utóbbi során a gyakorló a fej, a törzs vagy a keresztcsont környékén is alkalmazhat érintéseket, míg a reflexológiai változat a láb, illetve adott esetben a kéz reflexterületein keresztül közelít. A két megközelítés között szemléleti rokonság van, de a fogások helye és a munkamenet eltérhet. Ezért a két módszer elnevezése, képzése és kutatási eredményei sem kezelhetők automatikusan egymás megfelelőiként.
Számos protokoll létezik különféle állapotok kezelésére, többek között az alap kranioszakrális, a szív- és érrendszeri, a nyirokrendszeri, a hormonális, az érzelmi agy, a tudatos agy, a diszfunkcionális agy, az ostorcsapás-sérülés (whiplash) és az autonóm idegrendszer kezelésére szolgáló protokollok.
Állapotok, amelyek a tapasztalat szerint jól reagálnak a CSR-kezelésekre:Közlekedési balesetek, síbalesetek vagy egyéb súlyos esések utáni állapotokOstorcsapás-sérülés és fejsérülések, valamint a farokcsontra vagy keresztcsontra történő esésekFizikai, mentális vagy érzelmi jellegű traumákCsecsemőkori és kisgyermekkori állapotok – szülési trauma, koraszülöttség, kólika, alvászavarok, túlzott sírás, reflux, visszatérő fül-, orr- és torokfertőzések, fejlődési és viselkedésbeli elmaradásokÁltalános állapotok, például stressz okozta betegségek, álmatlanság, szorongás és depresszió, állkapocsízületi (TMJ) szindróma, fülzúgás, arcüreggyulladás, asztma, hörghurut, fejfájás és migrén, derék-, váll- és nyakfájdalom, sportsérülések, fibromyalgia, valamint daganatos betegségek (mellékhatások).